Történt vala, úgy 30 évvel ezelőtt, hogy a szolnoki szerepjátékos klubba menet az egyik ismerősöm lelkendezve mesélte, hogy kitalált egy nagyon penge M.A.G.U.S kalandot és játszanék-e benne a klubban híres-hírhedt magasabb szintű Arel-papommal. A kalandnak neve is van természetesen ami nem más mint az Ork pusztítás. Akkoriban a crossover stílusú mesék voltak nálunk többségben és ez a típus máig a kedvencem közé tartoz…na, ha rajtam kívül más is hiányolná. Ja és többnyire M* -ot játszottunk.
Némi hezitálás után - mert ugye az ember azért meggondolja mire nevezi be a kedvenc karakterét - igent mondtam. A klubba korán beértünk még alig lézengtek páran, de gyorsan szerzett még 4 másik játékost viszonylag magas szintű karakterekkel (értsd kb olyan 10. TSZ).

Gyorsan összeverbuvált minket - akkoriban az összemesélés nagyjából az “Erionban Torozonnál ülünk a sarokba és várjuk a csukláys megbízót” szinten mozgott és hát nagyon nem is kívántuk többet többnyire. (Megjegyzés: A sarok azért az fontos volt ilyen esetekben is. Engem aztán nem fog hátbaszúrni egy nyomorult fejvadász mielőtt elkezdődne a kaland!). Na szóval jött is a megbízó, hogy valami várat ostromolnak az orkok - az Ork pusztításból az orkok pipa - és segítenünk kell az ostromlottaknak. Bólogattunk, hogy hát hogy a viharba ne segítenénk, kalandozók vagyunk a TP mindenek felett. Már nem emlékszem, hogyan, de lepakolta a csapatot a rejtélyes megbízó valami dimbes-dombos pusztaságba a semmi közepén. Biztos térkapun, a megbízok mindig ilyen trükkös nagyhatalmú figurák voltak. Irányba álltunk, hogy na akkor abban az irányban van az ostrom odabandukolunk és meglátjuk mit tudunk segíteni.

A KM ekkor közölte velünk, hogy némi sétálgatás jött 250 ork 50 jut mindenkire. Ez egy olyan igazi WTF pillanat. Szemöldök felszalad és megannyi kérdés tolult a szánkra, mi az, hogy csak úgy jött 250 ork?; pont 250? megszámoltuk őket vagy mi a töcs?. A dombok eltakarták őket … mind a 250-et …

Annyi baj legyen, akkor majd kikerüljük őket. De nem, azt sem lehet jól megláttak minket és most meg fognak mindenkit támadni. 250 ork. M* meg magas szint, meg minden, de azért 250 ork, ha beköszön, akkor azért azt úgy hívják, hogy komoly gond.

A KM jól megnyugtatott mindenkit, hogy no para, a harc a következő módon fog zajlani: az egy főre eső orkok száma kereken 50, dob 50x, ha 00 akkor 3 ÉP 6 Fp, egyébként nem talált el az ork minket és meghalt. Erősen pislogtunk, majd megvártuk, ahogy 250 dobást (fejenkétnt 50-et) végig dobott. Dobtunk mi is 50-et, ha 01 akkor újra dobtunk …
Valószínűleg sorban jöttek és kemények voltak, hogy végig várta mindegyik a sort. Szóval 250 ork lehúzva az ostromló seregből. Kipipálhtajuk az Ork pusztításból a pusztítást is.
Felmerült bennem halványan, hogy félreértettem a kaland címét, de ezen a ponton már nem is vártam sokat a kaland többi részétől, de valami perverz kíváncsiság miatt folytattam a kalandot, amikor is jött a fordulat: jött újabb 250 ork.
Kikerülhetetlenül, sunyin és észrevétlenül. Viszont! Mivel a KM nem volt elégedett azzal, ahogy a 250 szerepelt - értsd kevés volt az egy főre eső 00 - ezért minden 50 orkonként egy ork sámán (boszorkánymester) is volt az öngyilkos osztagban, ezért egy-egy Egészség próbát is dobnunk kellett valami rontás ellen - amit amúgy megdobtunk.
Ezen a ponton megjegyzem, mert kérdés volt egyszer, amikor elmeséltem a sztorit, hogy ez amúgy TP-ben nem volt sok. A Bestiarium még nem jelent meg az alapkönvyben pedig 2 TP volt egy ork - ez lett talán 50 később.

A kaland viszont nem állhat meg, a várost ostromolják és mi vagyunk a felmentő sereg a hősök és ilyenek. Csakhogy jött újabb 250 ork … a menetrend a szokásos volt, 250 KM dobás, 51 játékos dobás (50 támadás, 1 Egészség próba - és esetlegesen 01 esetén újra dobás). 250 ork mínusz. Nem mondom, hogy nem volt egy hangú a kaland és így hogy 750 orkot vágtunk le és még dél sem volt, kezdte megülni a gyomrom a dolog. Férfiasan bevallom utólag, hogy már az első 250 ork megfeküdte.

A mesélő érezhette, hogy kezd elfogyni a cérna szóval úgy döntött, hogy 750 ork pont elég bemelegítés jöhet a kaland lényegi része.
Szóval megpillantottuk végre az ostromlott várost, ahol 10 000 ork volt az ostromló sereg - gondolom ezt is megszámoltuk. Rémülten néztem a mesélőre és azt gondoltam, hogy nincs az az Arel, hogy 2000 támadást dobjak (50 dobásonként plusz egy Egészség próbával, ezt ne feledjük!).

Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy nekem mára elég volt az ork pusztításból így elvarázsoltam a Hazatérés varázslatot és közöltem, hogy én most kiszállok ebből a kalandból.

Egészen sokáig eszembe sem jutott ez a történet, aztán a 2025 -ös Hősök Hajnala táborban valahogy feljött és elmeséltem egyik este. Meglepetésemre a történet egész nagyot futott és felmerült, hogy le kellene mesélnem ezt a csodás kalandot. Szóval töröm a fejem mit is lehetne kihozni belőle, bár szerintem ennek a mesének a mítoszához elég nehéz olyan kalandot passzintani, ami nem rombolja azt.
Azért gondolat/ötlet csírák vannak benne egy nyilván nem egész napos komoly meséhez. Talán egy jól megvadított OSRIC (AD&D 1e) rendeszerben, random táblákkal egészen jól meggyalázná az OSR és az M* szellemét is. Ha már gurítunk, gurítsunk nagyot!

Disclaimer

30 éve történt esetről van szó - sőt valószínűleg több, mint 30 éve. Az emlékek fakulnak ennyi idő távolságából, így előfordulhat hogy nem teljesen pontos, hogy kinek mit kellett dobnia az ork csatákban, de azt biztos, hogy ledobtuk az ork mennyiséget fejenként.