Történt vala, úgy 30 évvel ezelőtt, hogy a szolnoki szerepjátékos klubba menet az egyik ismerősöm lelkendezve mesélte, hogy kitalált egy nagyon penge M.A.G.U.S kalandot és játszanék-e benne a klubban híres-hírhedt magasabb szintű Arel-papommal. A kalandnak neve is van természetesen ami nem más mint az Ork pusztítás. Akkoriban a crossover stílusú mesék voltak nálunk többségben és ez a típus máig a kedvencem közé tartoz…na, ha rajtam kívül más is hiányolná. Ja és többnyire M* -ot játszottunk. Némi hezitálás után - mert ugye az ember azért meggondolja mire nevezi be a kedvenc karakterét - igent mondtam. A klubba korán beértünk még alig lézengtek páran, de gyorsan szerzett még 4 másik játékost viszonylag magas szintű karakterekkel (értsd kb olyan 10. TSZ). ...

Az első programomat valamikor 9-10 éves korom körül írhattam ZX Spectrum 48K -ra. Itt most nem valami nagy dologra kell gondolni, valami képernyőre rajzolgatás BASIC-ben. Nem mondom, hogy töretlen volt a kapcsolatom a programozással, de már régóta mint fejlesztő dolgozok. Egy ideje igazából architect, de ezt senki nem érti, így általában ha kérdezik, hogy mivel foglalkozok azt mondom, hogy programozó vagy fejlesztő vagyok. Ezzel kikerülöm az üveges tekinteteket és a magyarázkodást, aminek az a vége, hogy “szóval olyan programozó izé”. ...

Az első stratégiai játék, amivel találkoztam szerintem a sakk volt. 7-8 éves lehettem, amikor megtanultam játszani és aztán egészen sokáig aktívan sakkoztam is. A következő a Harc Európáért volt. Ez egy 1986-ban megjelent táblás stratégiai játék, ami valószínűleg az első lehetett az országban ebben a kategóriában. Bár sokat játszottam vele sajnos nekem nem volt meg. Azóta persze szert tettem egy jó állapotú példányra. Ez a játék volt, ami miatt igazán beleszerettem a táblás wargamek-be. ...

Beköszönő (leginkább magamnak) Sok évvel ezelőtt (na jó annyira nem sok, de legalább 10), sokat fórumoztam, beszélgettem írásban emberekkel, vitáztunk sokszor építő jeleggel és néha meg olyan igazi “net parasztosan”. Aztán ez egyszer csak elmúlt. Ennek sok oka van az egyik ezek közül az, hogy a hasznos beszélgetések aránya az időt rabló partatlan viták idejéhez képest egyre csak csökkent. A meddő viták (amelyek alatt most a “kinek az anyja” és a “miva’ miva’ miva’” online megfelelőit értem) és ugyanazon körök újra és újra futása elvette a kedvem attól, hogy visszatérjek a fórumok világába. Az elmúlt 10 évben azonban … nos ez mit sem változott. ...